2016. május 5., csütörtök

Return...again

Megszámolni se tudom hányszor írtam már visszatérős posztot, de most megint ez a tényállás. Nekem valahogy nem kedveznek a csillagok, mert mindig pofára esek, összetörök, magamba zuhanok és még milliónyi jelzővel tarkíthatnám a felsorolást, de inkább hagyjuk. Minél több pofon jön, elvileg annyival lesz erősebb az ember is, bár én ezt néha megkérdőjelezném. Lassan 1 éve, hogy felborult a világom, hogy minden darabokra hullott körülöttem és kezd elegem lenni. Semmi nem megy úgy ahogy azt elterveztem, sőt mintha egyre csak hátrafelé haladnék. Az idő, az bezzeg törtet előre, nem áll meg. Tudom, hogy az a legrosszabb ha beleragadok ebbe a monoton szürkeségbe, de úgy érzem nincs egy deka erőm se megmozdulni. Nullán vagyok minden téren. Az is egyre inkább zavar, hogy napközben többször is képes vagyok elaludni, pedig a 7-8 óra alvásom megvan egy éjszaka. Nyomott vagyok, érdektelen. Nem bírom elviselni a legkisebb stressz helyzetet sem. Nem jó ez így, baromira nem jó. 

Nekiálltam munkát is keresni egy ideje, és nagyon megörültem mikor egy nap 3 helyről is felhívtak, hogy fáradjak be interjúra. Én mentem mint a kis katona egyik helyről a másikra, többször is egy héten, de mindenhonnan csak az elutasítás jött. Még szobalánynak se kellettem, mert ott egy telefonos kikérdezés volt, és úgy néz ki nem mentem át a vizsgán mert nem hívtak vissza hogy időpontot egyeztessünk interjú ügyben. Próbáltam nem elkeseredni, hanem úgy állni hozzá, hogy biztos nem ez várt rám. De mikor meg már alig volt munka ami felkeltette volna kicsit az érdeklődésemet, akkor csökkent a lelkesedésem. Végül, ahogy az lenni szokott általában, szinte utolsó gondolatként és egy barátnőm ötlete alapján került szóba a McDonald's. Igen, ahol rengetegen diákként dolgoznak, ott én most főállásban gondolkodtam. Több érv is szólt mellette, ugyanúgy ahogy ellene is. De nézzük csak a pozitív oldalát: közel van (Volánbusz röpke 30 perc alatt elrepít odáig), dolgozott ott éveket egy barátnőm és nem volt vele gondja, aki interjúztatott szimpatikus volt, és ami az egyik legfontosabb, hogy munkahely, fizetéssel, és ezáltal egybekötve az önállóság első lépcsőfokával. Szóval legnagyobb örömömre egy beléptetési nyilatkozattal a kezemben távoztam az épületből, és ha a jövőhét elején mindent sikerül elintéznem ami a munkavállalásomhoz szükséges, akkor május 12-től hivatalosan is a McDonald's dolgozója lehetek. I'm lovin' it. A többiről meg majd később írok, ha már ténylegesen ott dolgozom. 

Remélem a helyes irány első lépése az lesz, hogy beválik ez a Mekis meló, aztán szépen lassan majdcsak helyreáll minden. Bízom benne. Nem ígérem, hogy naponta vagy hetente vagy havonta lesznek majd posztok, de szeretném ha tudnátok, hogy velem együtt a blog is él még. Legyetek türelemmel és egy nap majd feltámadok a síri világból.


Kép forrása: pinterest

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése