2016. szeptember 24., szombat

Szeptember 24

Betegállományba vagyok, szóval van időm írni. Na nem mintha munka mellett nem lenne, csak egyszerűen eddig nem éreztem azt, hogy jönne a késztetés, hogy írjak. Pedig lett volna miről, de majd most pótolom az elmaradásomat. Legutóbb még mikor írtam a blogra, akkor a Mekihez készültem McCafés lánynak. Ez így is volt, kemény 1 hétig voltam a cég alkalmazásában ugyanis aztán telefont kaptam miszerint lenne lehetőség a Postánál dolgozni. Hát, immár lassan 4 hónapja ott dolgozom. Vannak kemény napok, vannak megpróbáltatások, de hol nincsenek? Ültem zárás után sírva az asztalomnál, de zokogtam már buszon, vonaton is. Éreztem azt, hogy nem bírom tovább és feladom. Nem adtam fel, mert megszólalt a harcos énem, meg kaptam segítséget, úgyhogy átvészeltem egy nehéz időszakot. Az a baj, hogy sokszor túl maximalista vagyok és nem bírom elviselni, ha valami nem megy. Szeretnék mindent rögtön és azonnal és a legjobban csinálni. Ez persze képtelenség, Rengeteget fejlődtem így is és pedig az elején azt hittem nekem ez sose fog rutinszerűen menni. Ma már belátom, hogy szükség van időre, és ha elakadok, akkor szükség van segítségre is. 

2016. szeptember 20., kedd

Hajnali gondolatok, Andikák

Hajnali negyed 3 van. Már egy órája ébren vagyok, és nem érzem azt, hogy álmos lennék. Sosem tudtam megérteni mikor Apa vagy Mama mondta, hogy fent voltak egész éjszaka, vagy felkeltek és nem bírtak visszaaludni. Az én világomban nem létezett ilyen soha. Na de ugye, milyen a sors. Soha ne mondd, hogy soha. Jázmin itt alszik békésen a lábamnál, imádom hallgatni ahogy szuszog. Ha már egyszer nem bírok aludni így felcsapódtam Facebookra, gondoltam most van időm átböngészni miről maradtam le napközben. Hát nem túl sok mindenről, de mégis volt ami miatt megérte felmenni és emiatt most bekapcsoltam a gépet, és pötyögök itt a csendben. Régen mindig ki akartam próbálni milyen lehet éjszaka írni, nos kipipálhatom ezt is a listán. Amúgy egészen jó érzés, mert csend van és nem vonja el semmi a figyelmét az embernek. Van idő gondolkodni, nincs semmi ami megzavarja. Még csak nézelődni se tudok, mert pusztán a laptop világít a szobában, az is csak gyenge fényerővel, hogy ne vakuljak meg. 

2016. május 5., csütörtök

Return...again

Megszámolni se tudom hányszor írtam már visszatérős posztot, de most megint ez a tényállás. Nekem valahogy nem kedveznek a csillagok, mert mindig pofára esek, összetörök, magamba zuhanok és még milliónyi jelzővel tarkíthatnám a felsorolást, de inkább hagyjuk. Minél több pofon jön, elvileg annyival lesz erősebb az ember is, bár én ezt néha megkérdőjelezném. Lassan 1 éve, hogy felborult a világom, hogy minden darabokra hullott körülöttem és kezd elegem lenni. Semmi nem megy úgy ahogy azt elterveztem, sőt mintha egyre csak hátrafelé haladnék. Az idő, az bezzeg törtet előre, nem áll meg. Tudom, hogy az a legrosszabb ha beleragadok ebbe a monoton szürkeségbe, de úgy érzem nincs egy deka erőm se megmozdulni. Nullán vagyok minden téren. Az is egyre inkább zavar, hogy napközben többször is képes vagyok elaludni, pedig a 7-8 óra alvásom megvan egy éjszaka. Nyomott vagyok, érdektelen. Nem bírom elviselni a legkisebb stressz helyzetet sem. Nem jó ez így, baromira nem jó. 

2016. január 28., csütörtök

Egészséges életmód és a Crohn betegség

Már napok óta intenzíven a táplálkozással foglalkozok. Megyek tanfolyamra is, amit a blog Facebook oldalán már olvashattatok is. Mindenképp a fő helyen szerepel a saját táplálkozási szokásaim megváltoztatása. Rengeteg mindent elolvastam már a témában, és folyamatosan gyűjtöm a további tanulnivalókat, hasznos információkat. Nem bízom a véletlenre, és nem táborozok le a legelső pontnál, hanem szépen végig megyek a biológia könyvön, a különböző tápanyagtáblázatokon, az egészséges életmódról szóló cikkeken, könyveken, tanulmányokon. Plusz ugye nekem itt a Crohn is, ami bár szenzációsan nyugodt időszakát éli, mégsem hagyhatom őnagyságát figyelmen kívül, hiszen ő az örökös élettársam aki jelenleg vakációzik, de mivel sosem jelenti be előre, hogy mikor tér vissza 1-1 kiruccanásáról így résen kell lennem, ha nem szeretnék kellemetlen meglepetést. Ehhez pedig hozzájárul az is, hogy bizony oda kell figyelnem arra, hogy mit eszek. Ezt apránként kellett kitapasztalnom, szépen minden lépcsőfokot meg kellett másznom. Ma már nagyjából körvonalazódtak azok az ételek, élelmiszerek, amelyeket sajnos nem bír a pocakom így fájdalmas búcsút vettünk egymástól. Ezekkel azóta sem kísérletezek nagyon, mert a fene se akar önszántából szenvedni. Kilőttem tehát az étkezésemből a babot, a borsót, a lencsét, a káposztát és a tejet. Na jó, ez sem ennyire sarkalatos azért, ugyanis a paradicsomos káposztát például gond nélkül megeszem, míg az én hőn szeretett töltött káposztámról le kellett mondanom. További puffasztó élelmiszerekkel csínján bánok, de kis mértékben (tehát nem minden nap eszem őket) elviseli a rendszerem. Sok bélbeteg összetenné a két kezét ha látná, hogy nekem csak ennyitől van bajom, mert tény és való szerencsés a helyzetem. Idejében elkapták a betegséget, így a gyógyszeres kezelésem is időben elindult, ami nagyon szépen kordában tartotta az állapotomat, és bizony jelenleg egy darab gyógyszert sem szedek. Ma 3 éve, hogy már hivatalosan is Crohn beteg vagyok.

2016. január 14., csütörtök

2016

Boldog Új Évet, így január 14-én! :D Andreina most ébredt fel téli álmából, de most annyira, hogy le se lehet lőni. Nem írok összegzést 2015-ről, mert úgy volt szar, ahogy, nincs kedvem még egyszer végig élni a nehéz perceket azért, hogy lezárjam itt a blogon is. Adiós 2015! Soha többet nem akarlak látni. 

Na de, új élet méghozzá 100%-osan. Szeretem az élet szót mert ha kicsit babrálunk a betűkkel kijön belőle az, hogy étel. :D Ez pedig egy nagyon fontos mozzanata lesz 2016-nak. Igeeen, még mindig titkolózok, hogy mi is fog történni, de ha minden jól alakul február végén lehull a lepel. Izgatottságom és az akaratom egy cseppet sem hagyott alább, sőt, alig várom, hogy végre belevágjak ebbe az új életbe. Na de nem húzom tovább az idegeiteket, mindent megtudtok ha eljön az ideje.