2015. október 4., vasárnap

#The4WeekChallenge - #7thday

2015. szeptember 28-án vágtam bele csinos fejszémet egy nagy fába. Ha most olvasol itt először erről, akkor ide kattintva megtalálod a többi posztot is a témában. A régi motorosok meg tudják miről van szó. 

Nos, mivel letelt az első hét, így valamiképp összegezném, hogy mit is sikerült véghez vinnem, és mi volt amiben hibáztam. Az edzéseket becsületesen megcsináltam, szóval ez piros pont. A víz/tea ivást 2 alkalommal rontottam el, a bűnöm egy energiaital és tegnap kóla. Az angolozást is picit hanyagoltam, de valahogy nem kötötte le a figyelmemet az olvasás. Pedig muszáj csinálni, mert így nem jutok egyről a kettőre. A tápszer és tömegnövelő fogyasztását is betartottam, bár sajnos a tömegnövelőm elfogyott, szóval azt minél hamarabb pótolnom kell. Instagramon csináltam a fotókat, bár nem mindennap de sajnos még meg kell tanulnom meglátni a szép dolgokat az életben. A személyiségem formálása is döcögős. 

Sokszor szétnézek magam körül és tudom, hogy nem jó ez a látvány. Valahogy a mélybe húz ez az egész itteni élet. Pedig tudom, hogy egyelőre máshol se lenne jobb vagy szebb. Mert bennem van a hiba, velem van a baj. Üres és színtelen vagyok belül, és amíg ez így van, addig a külvilágot se tudom szépnek látni. Tudom, hogy csak rajtam múlik, hogy összeszorítsam a fogam és elkezdjek felfelé mászni. Csak az eleje nagyon nehéz. Tisztában voltam vele eddig is, hogy ez nem épp rózsaszirmokon való lépkedés lesz csupán, hanem inkább a tövisek útja, de ha elvérzek akkor is mennem kell. Senki más nem teheti meg helyettem az első lépést, hiszen ha valaki rugdosna is, akkor is csak esnék-kelnék. De az nem igazi haladás, az nem igazi munka lenne. Úgy meg szart sem ér az egész. 

Összetört a kis világom, és egyelőre nem tudom hogy illesszem össze újra. Azt hiszem az lesz a legjobb ha kidobom a fenébe a szilánkokat és építek egy teljesen újat. És ezt az újat már olyanná akarom varázsolni, hogy többé ne kelljen a nulláról kezdenem, hogy végre megtaláljam benne a helyem és boldog lehessek. Nem álltam készen arra, hogy ez a felnőtt világ befogadjon, pedig már rég ide kellene tartoznom. Én mégis leragadtam félúton, és meg is lett a következménye. Ma már viszont többre vágyom. Lehullott a rózsaszín szemüveg, és bizony nem bírja túl jól a szemem a valóságot. Folyton könnyezik. Én meg hagyom, hagy tisztuljon. 

Összegezve: jó volt az első hét, úgy gondolom sikeres lesz a következő három is, legalábbis én mindent megteszek ennek érdekében. Hogy hová vezet majd az út, az úgyis kiderül, de addig is változom és erősödök. Mert erősödnöm kell.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése