Innentől kezdve a lelkem az enyém. Nem adok egyetlen
darabot sem senkinek csak úgy…a két szép szeméért.
Eddig nyitott könyv voltam, de mára már lakat van
rajtam. A kulcsot pedig nem kaphatja meg akárki. Ahhoz tenni kell, bizony
tenni. Nem fognak átjárni rajtam, mint valami üres lakáson. De nem ám.
Kiváltságosnak kell lenned ahhoz, hogy beléphess. Akarj hát különleges lenni.
Tegyél le valamit, hagyj itt valamit. Szeretetet. Egy mosolyért már nem
kaphatsz meg.
Nem fogom engedni, hogy kóbor kutyák járják ezt a
különleges helyet, amit egymagam építettem fel. A kóbor kutyák csak jönnek,
szakítanak (de olyan jó nagy darabot) aztán magukkal viszik amit elvettek, és a
helyén csak a szivárgó vért hagyják.
Nem hagynak mást csak saras lábnyomokat. Nincs rá szükségem. Nagyon nincs.
Az éhező
vadak keressenek máshol döghúst. Én nem leszek az többé. Egyszer feküdtem padlón,
egyszer szedtek darabokra. Megengedtem, hagytam, de elég volt. Nem leszek többé jó falat, amin lehet csámcsogni. Remélem mindenki jóllakott.
Mostantól szigorú a kiválasztás. De engem nem érdekel a pénz. Nem foglalkozok a pénztárcád
vastagságával, vagy a bankkártyádon lévő összeggel.
Én ennél többet szeretnék. A lelked gyémántjára éhezem,
a szeretetedre szomjazom. Ha őszintén adsz, azt elfogadom, és esetleg tiéd
lehet az egyik kulcs. De ne bízd el magad. Törekedj a legjobbra, mert bizony
nálam megnőtt a beugró.
Kép forrása: kép
Kép forrása: kép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése