2014. december 23., kedd

Fájó álmok

Holnap Szenteste. Nehéz ez nekem amúgy is, mégis mért kell még ennél is nehezebbé tenni? Évek óta nem nézem tehetségkutató műsorokat, a minap véletlen belenéztem az X-faktor döntőjébe. Benji énekelte az egyik kedvenc karácsonyi dalomat, ezért is ültem le a tévé elé Mama szobájában. Aztán kicsit ott is ragadtam. De minek? Hogy az élet megint megcsavarja a szívem és fojtogasson a sírás. Belefutottam egy olyan dalba amit azóta már jó sokszor meghallgattam, hogy ki tudjam sírni magam, ne a karácsonyi asztalnál törjön majd ki belőlem. 








 


Aztán persze ez még nem volt elég. Most az éjjel Papával álmodtam, idén lesz a második olyan karácsony, hogy nincs már velünk. Felriadtam az éjszaka közepén, vagyis fogalmam sincs hány óra volt, de nem is ez a lényeg. Felzaklatott az egész álom, és zihálva nyüsszögtem a sötét szobába. Aztán csak csendben gurultak le a kövér könnycseppek az arcomon, és nem tudtam eldönteni, hogy ébren maradjak vagy jobb lenne aludnom. Utálom amúgy is az ilyen álmokat, de most karácsony előtt végképp, főleg úgy, hogy az álmomban is karácsony volt, és boldogan adtam a puszit Papának. Ilyen már nem lesz többé. Talán csak üzenni akart nekem, hogy itt van velem és így akart Boldog Karácsonyt kívánni? Mindig olyan figyelmes volt, olyan csupa szeretet. Hetekig áradozott arról, hogy elkísértem a lottózóba, és milyen jót sétáltunk és beszélgettünk. Annyi kedvesség és hála volt benne, hogy el nem tudom mondani. A legjobb ember volt, akit valaha ismertem. Már ő sincs. 

Most gondolhatod azt, hogy csak sanyargatom magam ezekkel a gondolatokkal de ez nem így van. Csak muszáj vagyok leírni és elküldeni az éterbe, mert talán ott fent is működik a net és olvasnak engem. Én egész évben tartom magam, és nem fordulok be, meg nem agyalok a veszteségemen naphosszat, de ez az egy olyan ünnep van amikor igenis napokat tudok ezeken a dolgokon sírdogálni. Mert ilyenkor igenis szüksége van rá a lelkemnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy egész évben a szürke hétköznapokon ne jutnának eszembe. De mivel karácsony év végén van, így talán felerősödik bennem az is, hogy megint egy év eltelt nélkülük. És nem fejlődtünk annyit, hogy vissza lehessen hozni őket. 

Az álmokon keresztül való találkozásokat meg nehezen viselem. Felriadok éjszaka, és csak sírni tudok, majd elnyom az álom, és reggel fájdalmasan ébredek. Rányomja az egész napomra a bélyeget. Nincs bennem harag, mert tudom, hogy nekik is hiányzom és legszívesebben visszajönnének, hogy letöröljék a könnyeim. De nem tudják, és így akkor jönnek el hozzám mikor leszáll az éj és nem foglalkozom mással csak velük. 


Hiányoztok...




Kép forrása: tél

4 megjegyzés:

  1. Az utolsó mondat volt a legszebb zárszónak, teljesen együtt érzek veled én is sok olyan embert elvesztettem már, akik fontosak voltak nekem. Igaz én már 8-15-15-17évvel ezelőtt, de emlékszek olyan volt mintha most lett volna. :(
    Boldog Karácsonyt kívánok Neked és kitartást!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Én is Boldog Karácsonyt Kívánok Neked! :)

      Törlés
  2. A mamám 2 éve ment el... valamilyen szinten átérzem amit érzel. nekem is nagyon hiányzik :( sajnálom , hogy neked is át kell ezt élned...nem könnyű , pontosan tudok. Kitartást !

    VálaszTörlés