2014. október 13., hétfő

Személyes (I. rész)

Miközben néztem épp egy sorozatot, rájöttem, hogy szeretnék valami személyeset is adni magamból azoknak, akik idetévednek és elolvassák ezt a posztot.


Egyelőre rövid kis bejegyzés lesz, csak hirtelen ami eszembe jut. A sorozatról jutott eszembe az, hogy betekintést nyújthassak a lelkembe, így most elmondanám, hogy szeretem a sorozatokat. A szappanoperákat. Igen, azokat, amikről az embereknek a nyugdíjasok jutnak eszükbe. Amiken jókat lehet sírni, amik miatt el lehet hinni, hogy bizony létezik az a herceg és egy napon belovagol a fehér lovon, és csillogó gyémántot húz az ujjunkra és elvágtat velünk a naplementébe. 
Hjajj, de szeretem ezeket. Igen, egy végtelenül romantikus, szentimentalista ember vagyok, aki hisz a tündérmesékben, meg hogy a jó elnyeri a jutalmát. Imádom hallgatni a szívfacsaró aláfestő zenéket, mert olyan nagyon gyönyörűek. Ilyenkor hangosan sóhajtozok, és a szívem meg akar szakadni, de ez nekem annyira nagyon jó érzés. Mikor látom a főhősök első csókját, ami olyan nagyon igazinak tűnik. Azokat utálom amik tök látványosan színpadi csókok. Ugyan tudja az ember, hogy az, de jó néha elhinni, hogy igazi érzelmek állnak a háttérben.
Tehát szeretem a csöpögős nyálas mexikói és argentin sorozatokat, meg ugyanígy a romantikus filmeket is. Nekem ez egyfajta kikapcsolás, amikor sóhajtozhatok azon, hogy a gazdag úrfi mennyire szereti a szegény lányt, és a végén boldogan élnek míg meg nem halnak. Biztos most lefejelték páran a billentyűzetet és azt gondolják, hogy te jó ég ez a nő bolond. Igen, talán az is vagyok. De valahogy nekem ez az életem része. És szó sincs olyanról, hogy ezekbe menekülök, mert az én szerelmi életem egy csődtömeg. Ez nem igaz. Mert boldog vagyok. Sőt, van amikor Ő is mellettem ül és neki áradozok, hogy ahhh nézd milyen szép ez a rész és ahhh de szeretik egymást. Ő pedig ilyenkor rám mosolyog, ad egy puszit és azt mondja: jól van szívem, nézzed csak. :D Imádom, mert olyan édesen tudja közölni azt, hogy bakker, te hibbant vagy de mégis imádlak.
Na, szóval igazából most röviden ennyit a szappanopera mániámról. Most vissza is térek, és nézem tovább ahogy 249 részen keresztül szenvednek egymásért, majd a 250. részben kimondják a boldogító igent, én meg kezdhetem nézni elölről. :D

Ps.: itt egy szívfacsaró zene, ami most egy új kedvenc nekem :) (lehet sírni)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése