2014. október 2., csütörtök

Rímfaragó



Miért nem vagy képes megmondani, bele a szemembe?

Miért teszel az utamnak folyton keresztbe?

Egyszerűbb lenne megmondani, hogy ennyi volt, viszlát édes

Nem kellenek a szép szavak, hisz mindegyik túl mézes.

Mért hitetted el velem, hogy majd semmi sem változik?

Kettőnk közül az én lelkem távozik

De ne félj, nem halok bele a bánatba,

Csak belevágok valami ismeretlen távlatba.

Menj ha neked így jó, én nem állok az utadba

Ne feledd, kitörölni nem tudsz, ott vagyok a múltadba.

Ne felelj, nem kell a kérdésekre válasz

Viszont azt ígérem engem többé nem bánthatsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése