Összetalálkozás

Van egy pillanat, amikor történik valami. Két tekintet egymásba fonódik, vagy két kéz összeér. Ott van. Életre kelt. 

Csak állsz, a levegő megfagy körülötted. Aztán megtöröd egy mosollyal. A kémia beindul.

Bizony van ilyen. Létezik. Valóságosabb bárminél. Nézed őt, és ő néz téged. Belépett azon a titkos kapun. Beköltözik a szívedbe, a lelked legmélyére.

Nem tudsz létezni anélkül, hogy ne gondolnál rá. Nem tudsz róla semmit, azt viszont annál inkább, hogy milyen érzéseket váltott ki belőled. A szíved még sosem dobogott ennyire, és nem kerülgetett az ájulás senki közelében. Viszont mikor ő megjelent elvesztetted a kontrollt az agyad és a szíved felett is.

Tudtad, hogy ez az a bizonyos perc, és ő az a valaki, amiről és akiről egész életedben álmodtál. Nem számít semmi, csak ő.

Ha nem is látod többé, akkor is örökké emlékezni fogsz rá, és nem felejted el életed legszebb pillanatát. Örökre a szívedbe költözött, és ott is fog maradni.

Jöhet majd valaki más, jöhet majd száz másik. Ő ott van, ott is lesz. Ő volt az első, és ő lesz az utolsó. Hiszen ez nem ismétlődik meg, ilyen egyszer van az életben.

Őrizd meg, és legyen a legszebb emléked. Ne várj tőle semmit, csak köszönd meg amit adott. Ha pedig folytatódna, akkor élvezd ki minden pillanatát.

Mikor mennie kell engedd el, ha pedig marad... Szeresd. Örökké.