Emlékek

Van, amikor az ember megáll a nagy rohanásba. Megáll, és leül. Becsukja a szemét, és elhatározza, hogy valami szépre gondol. A képek pedig folyamatosan csak pörögnek a szeme előtt. Emlékek jönnek, és mennek. Utat adva még több emléknek.

Olykor meglepődik az ember. Nem is gondolná, hogy millió szép emlék fog majd rátörni onnan, ahonnan szinte nem is várta volna.

Mégis van, ami odaláncolja lénye egy részét. Emlékei vannak ott, gyönyörű emlékei.

Vissza szeretne jutni oda, mindenáron. Nem szeretné, hogy vége legyen, hisz ott volt boldog. Úgy igazán boldog.

Az emlékezés végén kinyitja a szemét, amelyet most könny borít.

Megváltozott minden.

A fák is, a nap sugarai is.

Minden.

Ő maga is.