Primark Paradise

Nem tudom be kell-e mutatnom a Primark nevű boldogság szigetet, de aki netán nem hallott még róla, annak elmondanám, hogy egy ruházati bolt, ahol egész jó áron lehet beszerezni stílusos darabokat.

Na mármost, ha Angliában lógatom a lábamat, akkor nem térhetek haza ruhák nélkül. Amúgy is megfogadtam, hogy életem új szakaszát némi ruhatár frissítéssel (is) szeretném kezdeni. Rég volt már lehetőségem egy kis boldogsághormont begyűjteni shoppingolás néven, ezért ezt mindenképp illik pótolni. Használjuk hát ki, hogy nem valamelyik budapesti plázában csorgatom a nyálamat a kirakat előtt, hanem lehetőségem nyílik jó kis ruhákat beszerezni pénztárca barát üzemmódban. Irány a Primark!!!

Andreina, irány Anglia!

A bejegyzés címét illetően van némi csúszásom, ugyanis már 6 napja itt tartózkodom, de mentségemre legyen az, hogy a blog még csak tegnap óta működik.

Már májusban tudtam, hogy érkezni fogok, csak előtte még ki kellett pipálnom a záróvizsgákat amiről már írtam is bejegyzést.

Idén márciusban voltam életemben először Angliában, és már maga a tudat felvillanyozott, hogy valami új vár rám. Sok helyen jártam már eddigi életem során, de mindig vágyom újabb és újabb helyekre. Angliába pedig már nagyon régóta vágytam, és nem is gondoltam volna, hogy egy évben kétszer is megfordulok majd itt. De a gépem ismét Londonban landolt, szívem nagy örömére.

Gazdagabb lett a világ egy szakemberrel, én meg 2 kilóval szegényebb

Vizsgaidőszak én úúúgy szeretlek! Na de mi ez már nekem, ez volt a véghajrá.

A fenti szöveget vizsgák idején megtalálni a Facebookon...naponta...tízmilliószor. De én nem erősítettem a fenti nép táborát, ugyanis én valóban a győzelemre voltam éhes, és a kettes mint olyan, nekem felért volna a sokszor be nem teljesült világvégével. Harcos amazonként küzdöttem végig azt a két évet az ominózus intézményben, nehogy már az utolsó métereken vérezzek el. Féltem, nem kicsit...NAGYON! Stressz mércém a felhőket karcolta, és ahogy szoktam volt mondani, "enyhén" depresszáns voltam. 

Mit érdemes tudni rólam?

Szerintem elég sablonos dolgokat lehetne itt megosztani, és talán senki nem is olvassa el, de azért megpróbálom összefoglalni néhány mondatban, hogy én miként is élem az életem.

Kezdjük a sablonnal: alapvetően életvidám, mosolygós, barátságos ember vagyok. Nekem is vannak jó és rossz tulajdonságaim, mint ahogy szerintem mindenkinek.

Akkor kicsit másképp: az én életem is változik, van hogy percről percre.

"Voltam már lent, és hagytak egyedül"...nos igen, ahogy a nóta is szól. De ma már újra biztos talajon állok és pozitívan élem a mindennapokat. Ma igen, holnap talán nem.

Van egy nagy mottóm: az életben soha nincs véletlen.

Ehhez a mondathoz ragaszkodom. Hogy miért? Mert nekem így a jó. :)

Van még valami, amit szentül hiszek: ennek így kellett lennie.

Ez a másik olyan mondat amibe tudok kapaszkodni. A két mottóm erősen összekapcsolható, hiszen valami hasonlót fogalmaz meg. Nekem erőt jelent, és hitet ad ahhoz, hogy minden esés után van felemelkedés.

Talán sokan gyengének, érzékenynek, szentimentálisnak tartanak. Lehet így is van, de nem bánom. Nekem kellenek a hullámvölgyek az életembe. Szükségem van néha egy-egy nagy pofonra az élettől.

Ezen a blogon keresztül pedig betekintést nyerhetsz az életem egy részébe. Utána majd dönts el, hogy te milyennek is látsz :)

Történet

Akkor kezdtem el blogot írni, amikor életem egy nehéz szakaszát éltem. Úgy éreztem muszáj kiadnom magamból a fájdalmat, és az írást választottam ehhez. Nagyon sok érzelem kavargott bennem és ezt fel kellett dolgoznom. Ebben a menüpontban a régi blogomról másoltam be írásokat, mert nem szeretném ha elvesznének és talán az utókor is meríthet belőle valamit. De életem eme szakaszát lezártnak tekintem és újult erővel kezdek neki ennek a blognak. Mostantól igyekszem rendszeresen vezetni a virtuális naplómat. Ehhez jó olvasást kívánok.
Ha pedig szeretnéd tudni honnan is indultam hát hajrá, bátran olvasd el a bejegyzéseket a menüpontban.

Kellemes időtöltést kívánok. :)